Baj van, Magyarországon, nagy baj. Mert az, hogy gyakorlatilag korlátlanul találok magyar munkaerőt Ausztriában, az baj. Nem olyat, aki már itt dolgozik, hanem olyat, aki még nem, de szeretne.
Napi 8-10 önéletrajzot kapok Magyarországról, pedig nem is hirdetek. Jönne mindenki. Képzettek és képzetlenek, nyelveket beszélők és nem beszélők, szakmabeliek és "kívülállók", friss diplomások és nyugdíjasok. Rendőrök, tanárok, könyvelők. Sok esetben csak annyit írnak: "mindegy mit, csak dolgoznék."
Amikor két évvel ezelőtt kijöttem a szállodába dolgozni, az alkalmazottaim nagyjából harmada volt magyar, és az is volt a szándékom, hogy ez az arány ne nőjjön. Végül is Ausztriában vagyunk és az osztrák szállodához az osztrák munkaerő is hozzátartozik. Ma a beosztottaim nyolcvan százaléka magyar. (Persze ennek a sztorinak van egy olyan oldala is, hogy miért nincs megfelelő osztrák munkaerő, de erről majd egy másik alkalommal.) És félreértés ne essék, a magyar dolgozók túlsúlyának kialakulásában nem játszik szerepet, hogy "magyar szálloda" vagyunk. A múltkoriban bementem a szomszéd kocsmába. Megszámoltam, 15 magyar iddogált benn, mindegyik itt dolgozik a faluban, de egyik se nálam. Ha ehhez hozzáveszem, hogy nálam dolgozik további húsz magyar, és vannak még jónéhányan, akik itt dolgoznak, de nem voltak ott a kocsmában, akkor legalább negyvenre teszem az itt dolgozó magyarok számát. Egy nagyjából ezres lélekszámú faluban, messze a magyar határtól.
Nyolc-tíz évvel ezelőtt a nyugati határhoz közeli szállodák (Sopron, Bük) panaszkodtak, hogy nem találnak munkaerőt, mert mindenki elmegy Ausztriába dolgozni. Öt évvel ezelőtt a balatoni szállodásoknál jelent meg ez a probléma. Amikor kijöttem, akkor már Budapesten húzódott ez a képzeletbeli "emigrációs határvonal". Ma meg már az ország egész területéről jönnek a jelentekezések, Békéscsabától Győrig. Miközben a magyar munkavállalók évtizedekig az immobilitásukról voltak ismertek, azaz Szegedről Pécsre nem mentek el egy jobb munka érdekében, addig most mintha áttört volna egy gát, és mindenki jönni akarna, aki él és mozog.
Beszélgettem, az egyik helyi szálloda osztrák tulajdonosával, hogy ő miként látja ezt a kérdést. Azt mondta, hogy szívesen dolgozik magyarokkal, mert jó a szakismeretük, nem keveslik a pénzt és nem nézik az órát, azaz egy kis túlóra nem okoz nekik gondot. Az egyetlen problémás pont a nyelvismeret, ami jellemzően nem túl magas. Így aztán már nála is, az ő klasszikus, osztrák családi szállodájában is az alkalmazottak negyede magyar. De van magyar csaknem az összes nagyobb szállodában, a kiskocsmában, a falu legnagyobb éttermében, és már a síliftet üzemeltető társaságnál is. És ami a legszebb: az osztrák munkaügyi hivataltól kapott önéletrajzok egy jelentős része is magyar.
A helyzet kialakulásához persze kellett az is, hogy Ausztriában visszaessen a vendéglátó szakma becsülete, és ezzel párhuzamosan jelentősen csökkenjen a helyi szakmai utánpótlás lehetősége. De nem lehet nem észrevenni a magyarok brutális túlsúlyát a jelentkezők között. Nem vicc és nem túlzás: 10 jelentkezőből legalább nyolc magyar, a fennmaradó rész oszlik el az osztrákok, németek és a többi káeurópai között. Hol vannak a csehek? A szlovákok? A románok, a bolgárok? Ők miért nem jelentkeznek?
Félelmetes belegondolni annak a hatásába, hogy ennyi munkaképes és dolgozni akaró nem Magyarországon, hanem Ausztriában, Németországban, Angliában és ki tudja hol termel és fogyaszt. És ne tévedjünk, jelen pillanatban az egy álomnak tűnik, hogy ezek az emberek kalandvágyból vannak itt, de majd hazamennek. A 19 alkalmazottamból egy van, aki azt mondta most nekem, hogy kitört rajta a honvágy, és lehet, hogy a szezon után már nem fog visszajönni Ausztriába. De ennél sokkal jellemzőbb egy felszolgálóm esete. Amikor elkezdett nálam dolgozni, egyből közölte, hogy arra az egy szezonra jött ki, de kisgyerekei vannak, családja van, a szezon után megy vissza Magyarországra es ott is fog újra elhelyezkedni. Na ez a felszolgáló most tölti a negyedik szezonját nálam. Az elképzelésein csak annyit változtatott, hogy kihozta a családját, és a gyerekei már itt járnak iskolába.
Quimby - Kivándorló blues. Természetesen támadták a srácokat a dal szövegéért. Amire ők úgy reagáltak, hogy külföldön élő magyarokkal folytatott beszélgetésekben elhangzottak alapján írták a dalt. Hogy tényleg így volt-e, azt persze nem tudom, de hogy ez abszolút reális, az tuti.
