Megígérem, nem leszek túl hosszú, végülis nem a bemutatkozás a legfontosabb, de azért nem árt ezt-azt előre tudni a blogról és rólam. Először is bocsánatot kérek az anonimitásomért. Nem árulom el ki vagyok. Elég annyi, hogy Ausztriában vezetek egy magyar tulajdonban lévő, a helyi viszonyokhoz képest viszonylag nagy szállodát. Titkolózásomnak több oka is van. Hogy a legfontosabbal kezdjem: a szálloda világa a diszkréció világa. Akármiről is írok,  mindent meg kell tennem azért,  hogy a vendégeink diszkrécióját védjem. Természetesen ezen blogban senki nem lesz beazonosíthatóan megnevezve, ám a lehető legnagyobb fokú diszkrécióra való törekvés érdekében a saját nevemet és a szállodám nevét is titokban tartom. A második okom a titkolózásra, hogy tulajdonosom kommunikációs stratégiájának legfontosabb pontja: csak a lehető legkevesebb és csak a legszükségesebb információkat hozzuk nyilvánosságra. Amit én tiszteletben kívánok tartani. Végül pedig azt szeretném, hogy ez a blog ne rólam szóljon, a tartalmat ne az én személyem, hanem sokkal inkább a gondolataim, meglátásaim adják.  Szóval itt nem lesznek sztárok, de lesznek humánpolitikai felvetések, nem lesznek receptek, de lesz szó vendéglátásról, és nem lesznek szaftos botrányok, de lesz menedzsment és marketing. Szakmabelieknek és érdeklődő kívülállóknak.