Megint vagy két hétig nem sikerült semmit írnom, pedig témám lett volna bőven. Ilyen a szállodaigazgatók élete... De ezúttal nem sajnáltatni akarom magamat, hanem ellamentálni azon, milyen növekedést várhat el egy szállodatulajdonos. Volt szerencsém idén nyáron egy magyar szállodatulajdonost is vendégül látni, aki több magyarországi szállodát is birtokol. Ráadásul nem is kicsiket, és nem is olyanokat, amelyek rosszul mennének. (Nem, nem az általam vezetett szálloda tulajdonosát írom így körbe, bár ez végül is másodlagos.)
Az említett szállodatulajdonos este egy pohár bor mellett barátian elmondta, hogy ő évi 4-5 százalék eredménynövekedést vár el a szállodaigazgatóitól, ez az, ami nagyjából ellensúlyozza a befektetett pénze romlásának mértékét. Azóta is gondolkodom azon, hogy miért hibás az elvárása, és szégyellem, hogy ez csak mostanában, több hónappal később ugrott be. Az érvelésében az hangzott el, hogy ez a 4-5 százalék az a sztenderd növekedés, amit minden cégtulajdonos elvár, legyen az cipőboltos, étteremtulajdonos, vagy éppen egy telekomkommunikációs cég tulajdonosa. Ez igaz, csak éppen a példaként felsorolt boltok és vállalkozások jellegében van a kutya elásva, hogy az év képzavarával fejezzem ki magam.
Mit csinál a cipőboltos? Cipőt ad el, mindig újat. MIt csinál az étteremtulajdonos? Ételt ad el, mindig frissen elkészültet. (Jó esetben, de most vegyük azt, meg ha nem is friss a kihozott étel, a vendég azért ment be, hogy frisset rendeljen.) Mit csinál a telekommunikációs cég? Egy, a szolgáltatás megvásárlásának pillanatában létrejövő szolgáltatást ad el. És mit csinálok én, a szállodás? Egy olyan szobát adok el, amiben tegnap valaki más aludt, tegnap előtt megint valaki más, és így tovább. Az elmúlt években több százan aludtak abban az ágyban, amit ma eladok, több százan ültek a székeken, több százan koszolták a falat és a padlót, több százan koptatták a bárban a bárszéket. Amit én, mint szállodás eladok az a legritkább esetben új, és sokkal gyakrabban használt.
Miképpen kérhetnék én el ezen logika alapján valamiért újonnan 100 Forintot, aztán használtan már 105 Forintot, aztán még használtabban kerekítve 110 Forintot, aztán még egy múlva már 116 Forintot és így tovább? Minél használtabb valami, annál drágább? Lássuk be ez csak egyféleképpen megy, ha a karbantartással a szállodámat folyamatosan olyan szinten tartom, mintha új lenne. És ez az, ami ma Magyarországon (és ahogy látom, sajnos már Ausztriában is) sajnos egyre kevésbé valósul meg. Válság van, annak is immár a hatodik éve. A nagy öregek szerint egy szállodai ciklus hét évig tart, azaz egy szállodának minden hetedik évben teljesen meg kell újulnia, különben elveszti a vendégeit. És ezt ők a hetvenes években mondták, amikor a világ változásának gyorsasága nem volt összehasonlítható a maival. Lassan egy teljes szállodai ciklust kihúztunk a válságban, és a bevétel visszaesését a magyarországi szállodások két nagy területen kompenzálták: a személyzet drasztikus csökkentésével és a karbantartási munkálatok redukálásával. (Az elmaradó beruházásokról most nem is beszélek.) Elmaradtak a festések, a törött padlócsempéket nem cserélték ki, a szállodai kertek már nem olyan szépen ápoltak és hosszasan lehetne még sorolni. De a profittal és a profit növekedésével kapcsolatos elvárások maradtak, a növekvő kamatterhek mellett esetleg még aránytalanul nőttek is.
Vagyis kialakult a fenn felvázolt állapot: egyre elhasználtabb fizikai adottságok mellett próbálják a magyarországi szállodák a szolgáltatásaikat egyre magasabb áron eladni. Ez sajnos azonban nem megy, mert a vendég nem hülye. A vendég tudja mit kérhet a pénzéért és ha nem azt kapja, akkor reklamál és nem jön többet. A ma húszezer Forintért megvett vadiúj Nike cipőmet sem fogom tudni jövőre kitaposottan huszonötezerért eladni. Ez az, amit a fenn említett szállodatulajdonosnak mondanom kellett volna. Neki se menne ez, pedig ritka sikeres karriert épített üzletemberként. Ha esetleg olvasná a soraimat, és magára ismerne, akkor ez a válaszom az általa elmondottakra.
P.s.: A fenti sematikus számításban ráadásul egy kicsit csalok is, mivel az öt százalék eredménynövekedéshez az ötszázalékos bevételnövekedés nem is elegendő az emelkedő minimálbérek, nyersanyag- és energiaárak miatt.
