Betámadtak a helyiek. Szerintük az, hogy én nagy utazásszervezőkkel dolgozom, leértékeli a falunkat, a szálláshelyeinket, köztük az általuk vezetett szálláshelyeket is. Ezek a nagy utazásszervezők alacsonyabb árakat kapnak tőlem a sok vendégért. Ez a falubeliek szerint káros, arról nem is beszélve, hogy - mint állítják - lenyúlom a vendégeiket.
Most nem is a fenti állításokkal vitatkoznék, bár számomra kérdéses, hogy az én alacsonyabb árat fizető vendégem valaha is választaná-e a falu magasabb színvonalú és jelentősen drágább szállodáit, illetve ugyanígy kérdéses, hogy a kicsik bármit is veszítenek-e azáltal, hogy én a nagy utazásszervezőkön keresztül olyan vendégeket hozok ide, akik éppen azért találtak rá a falunkra, mert benne voltunk az utazásszervező kínálatában. Ami nekem ebben sokkal érdekesebb, az a szemlélet. A "nekem azért nincs vendégem, mert neked van" szemlélet. Az "én nem tehetek semmiről, te vagy a hibás" szemlélet.
A mi kis falunk egy völgy végében van. A helyiek büszkék rá, hogy ők egy olyan helyen élnek, amelynek csak egy kijárata van. Nyugatra egy hegy zárja a völgyet, északra és délre sem lehet túl messzire látni a magas hegyvonulatok miatt. Itt ezer éve élnek olyan emberek, akik csak egy irányba láttak kifelé, és valójában be voltak zárva ide. És ez ezer évig működött is. Egy jól funkcionáló zárt közösség alakult ki, ahol mindenki segített mindenkinek. A problémáikat egymás között oldották meg, egymás között házasodtak és váltak, szültek gyereket és temették a halottaikat. És egymás között csináltak turizmust is. Megépítették a sípályát, van itt egy nagyforgalmú átmenő út is, az egykori családi házakat és gazdaságokat átalakították szállodákká, panziókká, mindezt a saját elképzeléseik szerint. Akinek jól ment, az szépen fejlesztett, komoly négycsillagos szállodát épített az idők során, akinek kevésbé ment jól, annak is volt azért 15-20 ágya, amit apartmanrendszerben kiadott. És ez működött. A vendégek jöttek, megérkeztek a faluba, végighajtottak a néhány utcán és ki-ki kiválasztotta a kedvére való, neki legjobban tetsző szálláshelyet. Volt, aki a legfényesebbet, más a legdiszkrétebbet. Mindenki "csinálta a turizmust" a saját elképzelései szerint, amatőr, de vendégszerető módon, senkit meg nem kérdezve, senkitől tanácsot nem kérve.
Ez így működött is, nagyjából 2000-ig. Mi történt akkor? Ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik az interneten mindent előre megtervezve utaznak. A turisták már nem vakon érkeztek a kiválasztott célpontokhoz, hanem ismeretekkel és elképzelésekkel felvértezve. Ezt a világ idegenforgalma le is követte, néhány kivétellel. Ilyen kivétel például a mi kis falunk. Ahol az emberek 2000 után is ugyanúgy üldögéltek a házaikban és várták a vendégeket, ahogy ezt korábban is tették. Hallottak ugyan valamit arról, hogy internet, de nem foglalkoztak vele. Jól ment eddig is az üzlet, miért ne lenne ez a jövőben is így? Nem foglalkoztak azzal, hogy valami megváltozhat és megváltozott.
Aztán egyszer csak elkezdték észrevenni, hogy mintha kevesebb vendég lenne. Nem baj, egy-egy rossz év belefér, gondolták. Aztán az első rossz évet követte a második, a harmadik, idén már a sokadik. És még mindig nem értik, mi a baj, mit csinálnak rosszul. Van akinek máig nincs weboldala, a legtöbbeknek van, csak pocsék. És nem értik, mi a baj. Csak azt látják, hogy nálam, meg néhány másik szállodásnál és panziósnál van vendég, náluk meg nincs. Mi a megoldás? A bűnbakkeresés. "Ők elveszik a vendégeimet, a rohadékok. Hiszen mi más történhet, az üzlet mindig jól ment, a nagyapámnál is, az anyámnál is, eleinte nálam is" - mondják. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ők nem hibásak, csak a körülmények és a versenytársak szerencsétlen áldozatai. És ezért kritizálnak és kiabálnak szemtől szembe, és a hátam mögött, gyűléseken és a kocsmában. Az okokat nem keresik, hiszen fel sem merülhet, hogy valamit rosszul csinálnak.
Nem is kérdeznek, nincs szükségük tanácsra, soha nem is volt. Pedig szívesen elmondanám nekik, hogy egy weboldal megléte még nem elég semmire. Azt fel is kell tölteni információval, foglalási és ajánlatkérési felületet kell tenni rá, szép képek, dizájn szükséges. És nem lehet kihagyni a Booking.com-ot, a HRS-t és társait. És lenne még nekik sok ötletem. Szívesen elmesélném, hogy ha jó weboldalt csinálnak, akkor versenyre fognak tudni kelni velem, akinek a weboldala gyakorlatilag mindig az első oldalon jön fel a Google találatai között. De nem kíváncsiak rá. Illetve ez így nem pontos. Nem is tudnak róla, hogy van más is, mint amit ők csinálnak. Nem merül fel a gondolkozásukban, a fejükben élő világképben. Hiszen még soha nem akartak túlmenni a környező magas hegyeken se. És nem is tudják elképzelni, hogy ott is van élet.
Kövess a Twitteren: www.twitter.com/forgoajtoblog
