HTML

Forgóajtó

Egy Ausztriában dolgozó magyar szállodaigazgató gondolatai szakmaibelieknek és szakmán kívülieknek. Kellemes itt tartózkodást kívánok!

Friss topikok

Nem a gulyással van a baj

2013.10.31. 22:21 szallodas

Megjelent a legújabb Magyarország-imázsfilm. (Itt megtekinthető, sajnos nem tudom beágyazni: http://youtu.be/lySnQRmQbiM.) Most nem magáról a filmről szeretnék beszélni, bár megvan róla a véleményem, leginkább az, hogy öt perce láttam, de már csak a lassúságra emlékszem belőle.

Ezúttal azonban inkább a kritikát szeretném kritizálni. Elolvastam egy-két fórumon az első véleményeket, amelyek között általánosan visszatérő elem, hogy végre nem a sztereotípiákat mutatjuk be egy reklámfilmünkben. Hát nekem éppen ez a bajom. Könyörgöm, minket a sztereotípiáinkról ismernek, azok alapján azonosítanak be. (Nem csak minket, minden népet. Olaszok=pizza, angolok=double decker, Svájc=órák, stb.) Mi a baj a gulyással, a pusztával, a csikósokkal? A külföldi turisták ezt keresik nálunk, ezért jönnek, szakszóval ez Magyarország USP-je (Unique Selling Proposition). Ezeknek a lényege nem az, hogy pozitív vagy negatív a megítélésük, hanem hogy egyediek.

Egy-egy ilyen sztereotípiát kialakítani vagy nagyon hosszú ideig tart, vagy nagyon sok pénzbe kerül, vagy ez a kettő együtt. Örüljünk, hogy vannak olyan dolgok a világban, amelyekről az emberek többségének Magyarország jut eszébe. Ráadásul a mi USP-ink erősen hozzánk kötődnek, jól beágyazottak és tapasztalataim szerint jellemzően pozitív érzelmeket keltenek. Magam is sokszor meglepődöm, mennyire ismertek ezek a mi sztereotípiáink. Gyakran elcsodálkozom, amikor az osztrák és német vendégek a Pusztáról kialakult kép valódiságáról, a lovas kultúráról vagy éppen az általunk pörköltként ismert ungarische Gulasch valódi receptjéről kérdeznek. Ami nem ritkán fordul elő. De miért is lenne a gond a gulyással, amikor a legtöbb szomszédos és sok nem szomszédos ország gasztrokultúrája különböző neveken (Gulasch, gujaz, gujas), de ismeri ezt az ételt? Mit tudtok még mondani, ami hasonlóan elterjedt, nekünk nem kerül semmibe és gyakorlatilag mindenkinek Magyarországot juttatja eszébe? Valami régről magunkkal hordozott kishitűség, számomra megmagyarázhatatlan önbizalomhiány, identitásprobléma és az önismeret hiánya okozhatja azt, hogy éppen azt szégyelljük, amilyenek vagyunk. Mintha ezek a fenn említett, mára imázselemmé vált tradíciók minőségileg bármilyen irányban is megítélhetők lennének.

Egy nemzetről, országról kialakult kép jól kutatható, mérhető. (Lásd például az országmárkázás általam legjobbnak tartott magyarországi szakértőjének, Dr. Papp-Váry Árpádnak a tanulmányait, cikkeit, könyveit.) Sajnos ismereteim szerint a Magyar Turizmus Zrt. és az ahhoz hasonló szervezetek elhanyagolják ezeket a kutatásokat, én legalábbis nem találkoztam a témába vágó tanulmányaikkal. Pedig nem ártana erre odafigyelni, mivel sokkal hatékonyabban lehet egy már kialakult imázsra ráépítkezni, mint teljesen újat kialakítani. Saját tapasztalataim (nem kutatás, nem felmérés) alapján a Magyarország-kép alapvetően pozitív. És része neki egyébként a sokunk által megkérdőjelezett létezésű magyaros vendégszeretet, de  gyakori asszociáció a Balaton, Budapest szépsége és bizony a Gulasch is. De meg kell említeni két olyan asszociációt, amelyik számomra meglepően gyakran megjelenik osztrák és német vendégeink körében, amikor kiderül számukra, hogy Magyarországról jövök. A pozitív asszociáció az Osztrák-Magyar Monarchia, amelyre hivatkozva gyakran elhangzik az osztrák-magyar testvériség fogalma. A közös múlt nagyon erősen ott van az osztrákok tudatában, érdemes lenne ezt meglovagolni. Ami ennél sokkal kellemetlenebb, hogy a magyarországi politikai helyzettel mennyire tisztában vannak. Hetente kapom meg a kérdést: "tulajdonképpen mi folyik nálatok?" És amikor már a falusi autószerelő is ezzel a kérdéssel jön, akkor érezhetjük, mennyire aktívan ott van az európai mindennapokban a magyarországi közélet furcsaságainak, elviselhetetlenségének híre. Ami bizony nagyon negatív hatással van a magyar országimázsra, és ezáltal eurómilliókban mérhető károkat okoz. Bödöcs Tibor egy gondolata illik zárásul ide: "Olimpiát akarunk rendezni? Először egy normális hétköznapot kéne!" Valahogy így van ez az országimázzsal is. Nem újabb és újabb filmekre lenne szükség, hanem először normális közéletre. Kár, hogy ez ennyire nem egyszerű, és mintha keveseknek is állna érdekében. 

Szólj hozzá!

Címkék: országimázs

A bejegyzés trackback címe:

https://forgoajto.blog.hu/api/trackback/id/tr375608595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása