Lassan unalomig ismételt téma a magyarok újkori vándorlása, de mégis írok ismételten erről a témáról. A mi kis falunkban ugyanis új szintre lépett a magyar munkaerő jelenléte: német nyelvtanfolyamot szerveznek a magyar dolgozóknak. Az ötlet nem nekem jutott eszembe, a napokban érdeklődött nálam egy helyi osztrák szállodás, hogy részt akarok-e benne venni. Azt mondta, a többi szálloda is benne lenne. Az hogy gyakorlatilag eltűnt az osztrák munkaerő a vendéglátásban, nem új dolog. De az figyelemreméltó, hogy ez most eljutott egy olyan szintre, amikor már akkora kereslet van a külföldi munkaerőre, hogy a munkaadók kénytelenek lejjebb adni az igényeikből, például a nyelvtudásra vonatkozó elvárásaikból. És mivel a külföldi munkaerő 95 százalékban magyarokból áll, ezért kézenfekvő megoldást jelent nekik így együtt német nyelvtanfolyamot indítani.
Úgy döntöttem, mi kimaradunk ebből. Ennek két oka van, egy hivatalos és egy nem hivatalos. A hivatalos ok, hogy én nem vagyok hajlandó felvenni olyan alkalmazottat, aki nem beszél németül. Valamennyi nyelvismerettel mindenkinek rendelkeznie kell. Éppen ezért az első interjúkat soha nem én csinálom, hanem egy osztrák kollégám. A belépő, hogy ő el tudjon beszélgetni a jelentkezővel. Nem tehetem meg, hogy olyat vegyek fel, aki egyáltalán nem beszél németül. Nem tehetem meg a maradék néhány helyi kollégával, de nem tehetem meg azért sem, mert bárki, még a mosogató is kerülhet olyan szituációba, hogy vendéggel kelljen beszélnie. Márpedig az elég hülyén veszi ki magát, amikor egy osztrák vendéget nem értenek meg egy osztrák szállodában. (Csendben megjegyzem: sajátos, hogy a falu "magyar" szállodájában valamennyit mindenki beszél németül, az osztrák tulajdonú szállodákra ugyanez már nem mondható el.)
Az általam vezetett szálloda közös nyelvtanfolyamtól való távolmaradásának nem hivatalos oka pedig az, hogy már így is tartok attól, milyen következménye lesz annak, hogy ennyi magyar dolgozik egy ilyen kis faluban messze az otthonától, sok esetben messze a családjától. Korábban már írtam: a magyaroknak elég jó hírük van a faluban, az itt dolgozók szakismereteit és szorgalmát el szokták ismerni a helyiek. (Persze ne áltassuk magunkat, az osztrák jelentkezőkénél általában alacsonyabb bérigény is nyom valamit a latban.) Eddig azonban a magyarok meghúzták magukat, dolgoztak és gyűjtötték a pénzt. Amitől félek, hogy az előttünk álló téli szezonban el fogja érni honfitársaim száma azt a kritikus határt, ahol kialakul egy csoportérzet. Amiből pedig sokszor következik egy kevésbé tisztelettudó, kevésbé visszahúzódó, a helyiek szokásait, érdekeit kevésbé figyelembe vevő viselkedés. Ne felejtsük el, egy kis faluban vagyunk, egy zárt kis közösségbe kerülünk be külsősként, más kultúrával, más szokásokkal. Az mindig speciális körülményeket teremt, amikor egy kis összetartó közösségen belül létrejön egy másik, még kisebb, eltérő kultúrával rendelkező közösség.
Az előttünk álló hónapokban a falu lakóinak legalább 6-7 százaléka, de azt sem zárnám ki, hogy akár 10 százaléka magyar lesz. Ami nagyon sok. Már nyáron láttam annak jeleit, hogy sokan együtt nagyon erősnek tudják érezni magukat, amiből kellemetlen helyzetek alakulhatnak ki, mondjuk a kocsmában. Nem verekedésről vagy agresszióról beszélek, de arcoskodásról, lekezelő viselkedésről, beszólogatásról már igen. Miért lenne ez így? Az itt lévőkben eleve van egy alapfeszültség azért, mert távol vannak a megszokott környezetüktől. Hiányzik a család, a férj/feleség, a gyerekek. Ez a szezon előrehaladásával párosul a felgyülemlett stresszel és fáradtsággal. Mindezt pedig le kell vezetni, ami könnyen vezethet a fenn leírt kellemetlen események kialakulásához. (És akkor még nem beszéltem arról, hogy hova csúcsosodhat ez ki, amikor egy-két lestresszelt kolléga több alkoholt iszik, mint kellene.)
Megvan annak a kockázata, hogy a magyaroknak ebben a faluban még meglévő jóhíre az előttünk álló télen csorbát fog szenvedni. Amit én nagyon nem szeretnék, márcsak azon önös érdekből sem, mert én még hosszan itt tervezek lenni. Akik a problémát okozzák majd, azok itt lesznek egy-két szezont, de nekem ennél hosszabb távú céljaim és érdekeim vannak. És azt azért tudni kell, hogy egy ilyen kis faluban a helyiek jellemzően nem túl szofisztikáltan alakítják ki a véleményüket. Ha ismétlődően lesznek olyan balhék, amik magyarokhoz köthetők, akkor igen gyorsan negatív vélemény alakul ki majd úgy általában a magyarokról. Az általánosítás egy csúnya és buta dolog, viszont sajnos nagyon is gyakori emberi szokás. És sajnos egy hülye is elég ahhoz, hogy tönkretegye azt a képet, amit az évek során kialakítottunk magunkról. Ha kialakul a csordaszellem, akkor fennáll a veszély, hogy az énrólam és a szállodámban dolgozó közvetlen kollégáimról eddig kialakult pozitív vélemény hamar az ellenkezőjére fordul. A magyaroknak szervezett nyelvtanfolyam a csordaszellemet erősíti, és én ezt szeretném megakadályozni, vagy legalábbis megnehezíteni. És azt, hogy aztán a magyarok legyenek ennek a falunak a cigányai. (Akinek ez a mondat értelmezési nehézséget okoz, annak küldöm segítségül ezt a dalt.)
Korábbi írásom a témában: Magyar világ Ausztriában