Azért az osztrákok kezdenek átesni a ló másik oldalára, ha a munkavállaló védelmének egyébként nagyon fontos ügyéről van szó. Ma munkaügyi ellenőrzésünk volt, közbeszúrnám, előre egyeztetett időpontban, és nem "lecsapó" módon. Szóval megérkezett az ellenőr, aki minden évben jön, és aki minden évben talál valamit, amire egy évvel korábban nem figyelt fel. Ha pedig nem találna semmit, akkor szerencsére lehet abban bízni, hogy időközben kitaláltak valami újdonságot a döntéshozók. Ezúttal az utóbbira is volt példa: a munkavállalók védelmére felkent hatóság idén különös súlyt fektet a dolgozókat fenyegető pszichikai veszélyek felmérésére és elhárítására. Amikor ezt az ellenőr elmondta, reflexből azt akartam válaszolni, hogy rám nagy veszély fenyeget, mert ha nem hozom a tulajdonos által elvárt számokat, akkor mehetek a balettba táncolni, de rájöttem, hogy ez egyből bekerülne a jegyzőkönyvbe, arra pedig nincs szükségem. Ráadásul én nem a szerencsétlen munkavállaló, hanem az a rohadt kizsákmányoló munkaadó vagyok, így az én véleményemet nem kérdezi senki.

A hatóság felkent szakembereinek első ötlete az volt, hogy minden dolgozónak kötelező elbeszélgetnie egy pszichiáterrel. Az ötlet nekem különösen tetszett, tudván, hogy az Ausztriában vendéglátásban dolgozók egyre jelentősebb része külföldi, akik valakilyen fokú nyelvtudással rendelkeznek ugyan, ám ez ahhoz, hogy egy pszichiáterrel el tudjanak beszélgetni, jellemzően kevés. Hogy mást ne mondjak, azért az érdekelne, amikor a németül éppen csak néhány szót beszélő mosogatóm elmeséli a pszichikai problémáit egy pszichiáternek. Mindenesetre ez a - vélhetően a pszichológuskamara lobbimunkájának eredményeként valakinek az agyából kipattant - ötlet elvetésre került, helyette kitaláltak egy kérdőívet, amelyet minden egyes munkavállalóval ki kell töltetni, a válaszokat pedig nekünk magunknak, a munkaadónak ki kell értékelni. Ha valamely kérdésre az igen válaszok kerülnek többségbe, akkor az adott kérdést meg kell beszélni az összes munkavállalóval, és közösen kell megoldást találni. Íme, két kérdés a huszonkettőből:

- Jellemző a munkára, hogy nagy nyomás alatt dolgozva barátságosnak kell lenni?

- Jellemző a munkára, hogy felelősséggel jár emberek vagy pénz vonatkozásában?

Figyelem, a hatóság szempontja szerint az jelent a munkavállalóra veszélyt, ha a fenti kérdésekre többségében igen válaszok születnek! Az én szempontokból meg az, ha a nem válaszok vannak többségben. Halló! Mi a szolgáltató szektorban dolgozunk! Az alapvető elvárás velünk szemben, hogy mindig minden szituációban barátságosnak kell lennünk. Ez a feladatunk, ez a munkánk. A bányász porban dolgozik, az építőmunkás a magasban vakol, mi meg mosolygunk a vendégre. És felelünk azért, hogy jól érezze magát a szabadsága alatt. Úgyhogy nekem csak egy kérdésem maradt a tisztelt hatóságokhoz:

- Munkája során látott már vendéget vagy kizárólag egy irodában üldögélve tűnődött a valódi élet milyenségén?