"Itt most nem nagymértékű adócsalásokról, adóparadicsomokba kiutalt eurómilliókról, az osztrák állam kárán megspórolt pénzeknek köszönhető meggazdagodásról lesz szó. Hanem az egyszerű, mindennapi, már-már elfogadott kis csalásocskáról, a "számla nélkül nem olcsóbb?" Magyarországon jól ismert kérdéséről.
Én, az előítéletek nagy ellensége számomra is elfogadhatatlan módon a gondolkodást, mentalitást szoktam megemlíteni, amikor felteszik nekem a megválaszolhatatlan kérdést, mi a különbség osztrákok és magyarok között. Bűnös módon azt a választ szoktam adni, hogy az osztrákok felelősségteljesebben, előrelátóbban hoznak meg egy döntést, amelynek hatásait hosszabb távra mérik fel. Nálunk lehet választást nyerni nyugdíjemeléssel. Itt mintha azt is el kellene hozzá magyarázni, honnan lesz meg az emelés forrása.
Valahogy a számlanemadás nekem nem illett bele ebbe a képbe. Érdemes azért a húsz százalékért megkockáztatni az adóhatósági vizsgálatot és a garancia hiányát? Érdemes feladni ennyiért a törvénytiszteletet? Már-már eladni a lelkünket? Igen! Persze minden bizonnyal csak én voltam túl naív, esetleg a szívemhez oly közel álló osztrák rendszeretet vette el az eszemet, de azt gondoltam, hogy itt ilyen nem létezik. Egészen addig, amíg az utóbbi időben nem kezdtem egyszerre lakásfelújításba, amivel egyidejűleg nem kellett a kocsimat is szervízbe vinni. A mesterektől ugyanis a munka elkészültével azonnal jött az obligát kérdés: kérek-e számlát? Mert ha nem, akkor a 20 százalék áfát nem kell kifizetni. Ja, ilyen is van? Hát akkor nem kérek. Mindenki ismer mindenkit, a garancia miatt nem kell aggódnom, akkor meg miért ne használnám ki a lehetőséget? Ismerjük az érveket: más is csal, más is lop. Ha egy osztráknak szabad, akkor egy magyarnak miért ne lenne az? És sok egyéb ilyen önfelmentegető marhaság.
Egyszer majd megkérdezem a törvénytisztelő osztrákot, hogy lehet, hogy ilyen természetességgel működik itt is a számlanemadás gyakorlata. De nagyjából sejtem is a választ: ilyen magas adók mellett neki nincs lelkiismeretfurdalása. És akkor majd én is jövök a saját válaszommal, hogy az ő 10 és 20 százalékos áfakulcsukkal szemben mi 18 és 27 százalék áfát fizetünk, hogy a személyi jellegű ráfordítások mennyivel magsabbak, stb. De ez őt nem fogja érdekelni, mert 20 százalékot is érdemes ellopni, inkább, mint hogy a pazarló államnak adjuk azt. És persze ezenközben is el lehet ítélni a közvagyon privatizálásával meggazdagodott magyar oligarchákat, ahogy azt az autószerelő tette, mielőtt megbeszéltük, hogy számla nélkül mennyi is lesz. Gyarló az ember."
A fenti írás azért van idézőjelben, mert nem saját tapasztalatom, hanem egy ismerősöm elmondása alapján készült.
