A családom elég sokat panaszkodik arra - teljes joggal -, hogy keveset látnak. Hivatkozásomat, amely szerint felügyelnem kell a szálloda menetét, a takarítást, a reggelit, a vacsorát, a bárt, a recepciót és így tovább megértik, ha elfogadni nem is igazán tudják. Pedig a vezetői jelenlét fontossága kiemelt, amit éppen ezekben a napokban tapasztalunk meg egy magyarországi kisváros háromcsillagos szállodájában, ahol az elmúlt néhány napot töltöttük regenerálódás céljából. A szálloda igazgatóját, az itt eltöltött két és fél nap alatt összesen egyszer láttuk futólag a vendégtérben. Az eddig elköltött két reggeli és három vacsora során egyszer sem láttuk az étteremben. Ideje nem engedte, hogy személyesen ellenőrizze a vendég döntéshozatala során kiemelkedő jelentőséggel bíró étkezéseket. Így valószínűleg nem is tud róla, hogy szinte folyamatosan van olyan melegentartó, ami üres, mert a konyha nem töltötte fel időben. Vagy hogy a vacsoraidő vége előtt fél órával már bocsánatot kérve közlik a felszolgálók a vendéggel, hogy a svédasztal ötféle melegételéből kétféle már elfogyott, és már nem is lesz belőle. Talán arról sem tud, hogy reggelinél roston sült párizsit lehet kapni. ROSTON SÜLT PÁRIZSIT! (Ezen külön kiakadtam, mert nem hiszem el, hogy olcsóbb, mint a sült szalonna.) De azt sem veszi észre, hogy a plafonról porháló lóg. És hogy itt-ott bizony kergetőznek a porcicák. Azt sem veszi észre, hogy a lobby bárban olyan hangosan szól a televízió, hogy nem lehet tőle beszélgetni, és akkor persze fogyasztani sem fognak a vendégek. (A szállodák hangulatát leromboló televíziók esete kifejezetten magyar betegség, az általam ismert egyik legzavaróbb példát ebben a cikkben meg is említik.)
Persze lehet azt mondani, hogy nem a szállodaigazgató feladata az összes részleg ellenőrzése. Ez így is van, fontos, hogy tudjuk delegálni a feladatokat. De ahogy mondani szokták, a barátság alapja a pontos elszámolás, a bizalomé pedig az ellenőrzés. Vagyis ellenőrizni kell a részlegvezetőket is, a saját helyettesünket is. Mert százszázalékosan megbízni senkiben sem lehet. És azért az sem árt, ha az alacsonyabb beosztású kollégák, a szobaasszonyok, a szakácsok és konyhai kisegítők, a recepciósok és házmesterek is megtapasztalják, hogy a főnök bárhol és bármikor feltűnhet, hogy a főnök szeme mindent lát. Itt tartózkodásom két és fél napja alatt bizony nem láttam olyan dolgozót, aki vezetőnek, ügyeletes vezetőnek tűnt volna. Pedig nem akarom elhinni, hogy egy ekkora, több, mint százszobás szállodában nincs erre kijelölt munkatárs. De hogy merre járhatott, azt nem tudnám kitalálni.
Fontos, hogy delegáljuk a feladatokat, de az ellenőrzéssel ezt soha nem tehetjük meg. Különben szép lassan a kollégák önjáróak lesznek, nem azt fogják csinálni, ami a dolguk, és nem úgy, ahogy azt kijelöltük a számukra. És az igazi nagy baj, amikor ezt vezetőként nem vesszük észre. Ne hagyjuk, hogy a megbízott vezetők patyomkin-szállodát alakítsanak ki, amiről azt hisszük, hogy az általunk kijelölt módon üzemel, de a valóságban a színfalak mögött valami egész más van! Az ugyanis a bukáshoz vezető út egyik fontos építőköve.
