Van három olyan kompetencia, amellyel kellene rendelkeznem, de sajnos a hiányosságaim közé kell sorolnom ezeket.
1. Sokszor nem ismerem fel, ha valaki hazudik. Ezzel a legtöbbször akkor szembesülök, amikor új embert kell keresnem, megállapodok valakivel, aki aztán mégsem érkezik meg, és hirtelen telefonon is elérhetetlenné válik. Ilyenkor csak az az érthetetlen számomra, hogy miért nem szól, hogy nem jön, hogy átgondolta, és kevés a pénz, hogy nem tetszik a pozíció, vagy egyszerűen csak kapott egy jobb szerződést. Mitől tart, mit csinálok? Nem értem.
2. Nem érzek szagokat. Profánul hangzik, de fontos hiányosság. Nehezebben veszem észre ugyanis, ha egy kolléga bepiált. Ez sajnos nagyon megnehezíti a munkámat, kénytelen vagyok ebben a kérdésben az árulkodókra hallgatni. Merthogy sajnos ezt a hiányosságomat el is árultam, így soha nem tudhatom, mikor élnek vissza vele.
3. Nem bírom a butaságot. Nagyképű szöveg, de így van, a kollégáim döntő többségénél komolyabb az agyi teljesítményem. Nem véletlenül vagyok én a szállodaigazgató, ők meg a beosztottak. Önmagában még nem lenne persze ez baj, ami az én hibám, hogy türelmetlenné tesz, amikor a második magyarázatra sem értenek meg egy kérdést vagy látnak át egy problémát, ami szerintem nem túl bonyolult, csak minimális gondolkodásra, esetleg a megszokott sémáktól eltérő logikára lenne hozzá szükség. És ha türelmetlen leszek, akkor arrogáns is, ettől a beosztottaim méginkább zavarba jönnek, ami a teljesítményüket még inkább visszaveti. Ettől még kevésbé értik meg a kérdést, én még arrogánsabb leszek, és így tovább, egy klasszikus negatív spirál. Aminek csupa negatívuma van, azaz én nem kapok választ, ők meg elbizonytalanodnak, rosszul érzik magukat, ami a produktivitásuk kárára megy. És nekem kell egy ilyen szituációt, kezelnem, egyrészt mert én vagyok a főnök, másrészt mert én látom át jobban az egész helyzetet. Furcsa ilyet leírni, de nem várhatom el a többiektől azt, amit magamtól, hiszen pont a közöttünk lévő különbség emelt ki engem. Ha arroganciával reagálok a lassabb megértésre, akkor érzelmileg leadom azt az előnyt, amit intellektuálisan szereztem. Korábban volt két olyan főnököm is, akik sokkal-sokkal okosabbak voltak nálam, sokkal gyorsabb volt az agyuk, amiért mindig is nagyon irigyeltem őket. Csak éppen a saját gyorsaságukat nem tudták kezelni, így egy butább ember nagyon hamar az állatot hozta ki belőlük, vállalhatatlan üvöltözés, trágárság, önmagukból kivetkőzés formájában. Amikor ezen kitöréseket megéltem, akár ellenem, akár egy kollégám ellen irányulva, akkor minden alkalommal megfogadtam, hogy én nem ilyen főnök leszek. Na ez is egy feladat, ami még megoldásra vár a részemről.
